A rajzolás egy csodálatos dolog, alkotsz, és közben kikapcsolódsz. Örömet szerzel magadnak, és örömet szerezhetsz másoknak. Megnyugtat (normális esetben), és terápiás hatásai is vannak.
Nagyon sok ember azonban gátlásokkal küzködik, amikor rajzolásról van szó. Pedig nincs miért.
Lehet, hogy gyermekkorban nem fektettek kellő hangsúlyt a kézügyességed fejlesztésére, vagy egyszerűen csak téged nem érdekelt a dolog, lehet hogy az oviban a "barátod" mindig elvette a kedvenc ceruzádat (ezt belül traumaként élted meg, gáltások születtek belőle) - és még számtalan oka lehet, hogy most nem tudod önfeledten táncoltatni a ceruzát a papíron.
Az nem kifogás, hogy "nem tudok rajzolni". Mindenki tud! Nem művészekhez kell hasonlítani magadat. Senkinek nem kell megfelelned, csupán magadnak szerezz örömet vele!

Természetesen minél többet gyakorolsz, annál inkább lesz elfogadható a végeredmény számodra, és esetleg annál nagyobb az esélye, hogy mások érdeklődését is felkelted a munkáiddal.
Azonban ha elsajátítasz egyfajta látás-, gondolkodásmódot, hallgatsz a belsődre, nem utánzol hanem önmagadat adod, mindenféle előképzettség nélkül is csodálatos eredményeket érhetsz el.

Egy a lényeg: amikor nekiállsz alkotni, ne kételkedj, ne szorongj, ne aggodalmaskodj, ne félj, egyszerűen csak csináld!!! Nem tudod rosszul csinálni!!! Te Te vagy, az alkotásod a Te alkotásod, egyedi és megismételhetetlen!

Rajzolj a rajzolás öröméért!

Csak lazán, könnyedén, játékosan!
Ha felmerül bármilyen érzés, csak figyeld, fogadd el az érzést és rajzolj tovább. Akkor és addig rajzolj, amikor és ameddig jól esik.
Legyél tudatos a folyamatra, a pillanatra, amikor rajzolsz, akkor rajzolj, és ne a munkán, a házi feladaton, vagy a bulin járjon az eszed!