Az ábrázolás egyik legnehezebb része talán a perspektíva kérdése, az, hogy a teret (három dimenzió – a legtöbbünk ezt a hármat fogja csak fel) síkban (két dimenzió) akarjuk érzékeltetni. Mivel a perspektíva az egyik alapkövet jelenti, érdemes egyszer időt szentelni arra, hogy átfussunk az elveken, megértsük őket, és utána nem jelent gondot többé.  

Elsőként néhány alapgondolat:
- ami messzebb van, kisebbnek tűnik
- a vonalak, a tárgyak élei, amelyek valójában párhuzamosak, úgy tűnnek, mintha a távolban összefutnának
- a fedés, takarás egyszerű eszköz annak érzékeltetésére, hogy mi van közelebb és mi távolabb (mélység és tér)
- a fény és árnyék érzékeltetése jelentősen megkönnyíti a forma és szerkezet, a mélység, vagyis a harmadik dimenzió ábrázolását
- színek és árnyalatok – ami közelebb van hozzánk, annak a színe tisztább, élénkebb, élesebb; ami messzebb van, annak halványabb, szürkébb, „semlegesebb”
- részletek és mintázat – ami közelebb van az éles, ami távolabb az elmosódott
- fókusz hatás – ami élesebb, az vonzza a figyelmet: ha a háttér élesebb a képen, akkor az lesz a hangsúlyos, ha viszont az előtérben lévő dolgok élesebbek a képen, akkor a háttér kap másodlagos szerepet - ahogy az életben is megválasztjuk tekintetünk fókuszát.

folyt köv!